Krizantém

 

Kis kertemnek rejtekén, rejtekén,

Rőt vörös, sárga és rózsás kelyhén,

Incselgve táncot jár az őszi szél.

Zöld levéllel búcsút int a nyárnak, a nyárnak,

A labdát kergető, víg gyermeki kacagásnak.

Nap arca felderül mindig, ha látja, hogy

Telt virága sok szirmával, mosolyg a világra.

Ébren őrzi szerettünk nyugalmát, nyugalmát,

Majd didergető télnek adja utolsó sóhaját.

 

                        (Szabó Gitta: 2009-09-08)

 

Őszben virító

 

Krisztus előtt is ismerték már,

Regék, mondák, mesék övezik

Indiától Európáig egy életen át.

Zárkózott, magányos, színes virág,

Az őszi kertekben dúsan nyílik

Nyugalmat s békét hintve reánk.

Temetőkben szeretteinkre vigyáz

Ételt-italt testével dúsít,

Mint gyógynövény, igazi jó barát.

 

            (Szabó Gitta: 2009-09-02)

 

Liliom

 

Lehelete ő a Teremtőnek, bódító

Illatával balzsamozza a lelket.

Lidércet kerget, s űzi a démont

Ismerik hírét a földkerekségen.

Oltár közepének pompázatos dísze,

Menyasszony kezében el ne hervadjon.

       

A Nap nyomában

 

Nyári hullámzó búzatáblák

Aranyhajú kalászában

Páratlan szépség

Ringatja kincsét.

A Nap nyomában jár, s

Fordítja felé sárga kerek arcát.

Olajos magvai, ha megértek

Rigónak lesz majd téli étke.

Gyermekek is vígan ropogtatják,

Órákon át, a tűzduruzsolós téli éjszakán.

 

             (Szabó Gitta: 2009-06-28)

 

Amerre a Nap jár

 

Nincsen nélküle nyáron szántóföld,

Aranyszínű virága messziről köszön.

Pillangót csalogat sárga szirmával,

Ritka tulajdonság van a birtokában.

Amerre a Nap jár, kerek arcát arra

Fordítja, s fejlődik kelyhének sok kicsi magja.

Olajos magva télen étek cinkének,

Rigónak, verébnek, és más madárka begyének.

Gyermek és felnőtt ropogtatja pirított magját,

Óvatosan lehántva mind, a cirmos héját.

 

                      (Szabó Gitta: 2009-06-15)

 

Nemezisz bosszúja

 

Nem néz a Napra sosem, csak

Álldogál lehatott fejjel,

Régi időkön elmerengve.

Csinos legény volt Ő hajdanán,

Irigyei változtatták virággá.

Szolgája lett nemzetének, s a

Zümmögő méhek kénye-kedvére.

 

            (Szabó Gitta: 2009-04-04)        

 

Orgona

 

Otthona néki erdő, mező,

Romok halmát is benő.

Göndör fürtjeinek sora,

Oly’ szép, mint ifjú ara.

Néki dalol reggel a rigó,

Anyák napi csokorba való.

 

 (Szabó Gitta: 2009-04-24)

 

 

Síplegenda

 

Oly karcsú nádszál lett a nimfa

Rettegett Pán űzte, hajszolta.

Gonosz pásztoristenként leszakajtotta,

Ott azon nyomban, síppá alakította.

Nyirkos vesszeje májusnak hajnalán,

Angyali hangon szól, s messze száll.

 

            (Szabó Gitta. 2009-04-24)

 

Ott fenn a magasban

 

Ott fenn a magasban, nyílik pompás virága,

Ringatja lágyan bölcsőjét, a fa lombkoronája.

Harmatban fürdik, eső vízét issza,

Itala a gyökerének, a vágyat fokozza.

Délceg urak, piruló dámáiknak adják, s

Erényüket Ők, a szoknyából kibontják,

Ajkát a férfi mind, hálás csókért tartja.

 

(Szabó Gitta: 2009-04-08)

 

Pipacs

 

Pirul tőle a mező és a rét,

Incselkedik véle a reggeli szél.

Piros sziromszoknya lágyan libben,

Aranyló napfény, szoknya szélén megpihen.

Csillogó harmat cseppjét összegyűjti,

Serteszőrös, fűrészes szélű levelein.

 

                        (Szabó Gitta: 2009-06-12)

 

Vidám és hasznos

 

 Pőrén nem áll ő sosem, hisz’

Oltalmazza menő köntöse.

Nyári eső arcát mossa

Gyengéd napfény simogatja.

Ontja ernyős csillagmagját, mely

Libben messze a szél hátán.

Amerre útja vezet, nevet a sok

 

Pici gyermek, még versenyt is futnak vele.

Igen vidám és hasznos ez a növény,

Tyű, de mókás, azt a teringettét!

Pozsgás szárából tejes nedve csöppen,

A szemölcsödnek tudd, már is lőttek.

Nyakláncot, sárgát, ha fonsz belőle,

Gyermeked nyakának lesz a dísze.

                  (Szabó Gitta: 2009-07-03)

 

A türelem termése

 

Reá vár a türelmes ember,

Órák hosszat, síri csendben.

Zörgő terméséből füzért morzsol,

S mert kitartó volt és el is hitte,

Ajándékul kapta, az öröklétet.

            (Szabó Gitta: 2009-06-07)

 

Minden időben

 

Régi Indiában törvényt hoztak rája, s az

Ókori Rómában ő volt, az erkölcs jutalom virága.

Zenészek, festők, költők örök múzsája, s

Szent virága lett a keleti népek fiának.

Angliában szegény, jelképe volt, egy hosszú viszálynak. 

                        (Szabó Gitta: 2009-06-07)

 

Tüske baleset

 

Rémülettől csillan a két szép szemed,

Óvatlan voltál s megszúrtad a kezed.

Zsebkendőre cseppenő piros véred,

Szerelmed mosolyáért hősként ejted,

Ajkadról szisszenést, csókja feledtet.

 

            (Szabó Gitta: 2009-06-12)

 

Pöttyös udvar

 

Szalad a gyermek ki a kertbe,

Ámul is kerekre nyílt szemmel!

Zöld fű között bájosan mosolyog,

Százszirmú kicsi, fehér pont.

Olyan tőle az udvar, ha volna,

Rég gurított pöttyös labda.

Szelíd kis virág, csupa kellem,

Édesanyádnak csokorba szedjed, s

Puha kezecskéddel az ölébe tedd le.

 

            (Szabó Gitta: 2009-06-15)

 

Százszorszép

 

Szirmának selymén

Zendül a reggeli napfény s

Ámuldozik az ébredező rét.

Zöld fűben sok kis virág

Százszirmú apró csodák.

Oly kerek mindegyik feje, ha

Rajzolta volna körző hegye.

Suta kezek is könnyen utánozzák

Zsírkrétával papírra varázsolják.

Édesanyjuk nagy, nagy örömére

Pici vázába csokrot szednek belőle.

 

            (Szabó Gitta: 2009-06-28)

 

Szegfű

 

Szirmai egyenesek, cakkosak, ezüstös,

Zöld levelei kacskaringósak. 

Erős szára bütyöknél hajlik,

Gyöngéd illata méheket bódít.

Fehértől a cirmosig nyílik virága,

Űzni a rosszkedvet, születik e világra.

                        (Szabó Gitta: 2009-06-12)