Előszó Farkas Ferenc tollából
Szabó Gitta 2013.10.27. 15:06
...ajánlás Szabó Gitta legújabb mesekönyvéhez
Ezen a nyáron velünk nyaralt az Ausztriában élő 7 éves kis unokám, Vircsike, együtt töltöttünk három hetet a Balatonnál. Már egy éve nem láttuk, ezért a Párommal nagy örömünket szolgálta ez a pár hét, megmutattunk neki mindent, amit csak lehetett a mi Balatonunknál, nagyon sokat kirándultunk, még többet játszottunk a habokban, ami az ő hegyi tavaihoz képest igen csak kellemesen játékos volt, élvezettel hancúrozott benne egész nap a mi kis Virágunk!
Estére persze már mindig kellően elfáradt, velünk együtt, így nem nagyon kellett noszogatni, hogy bebújjon az ágyikó hűs paplanjai közé. És bármilyen hosszú, vagy forró nap után voltunk, bármennyi kilométert is tett meg a kicsike kis lábikója, annyira soha nem tudott elfáradni, hogy legalább egy mesét végig ne hallgasson, mert fáradt kis szemei mindig felragyogtak: „Gyere Papa, mesélj nekem!”
És én meséltem, hogyne meséltem volna, kapóra jött Szabó Gitta, kedves barátom, nálam lévő pár meséjének kézirata, igaz nem egy kötetnyi, de jó beosztással jutott jó pár estére.
És micsoda esték lettek ezek! Minden nap csak egy mesét olvastam fel, de azokat mindig teljes átéléssel hallgatta végig az én kicsi emberkém, látszott a szemében, hogy ő is ott jár, elképzeli, befogadja minden szavát, minden gondolatát. Soha nem szakított félbe, nem kérdezett közbe, csak ott járt, ahol a mese járt, és mosolygott a szeme, mosolygott a lelke.
Aztán a harmadik hét utolsó estéjére végképp kifogytam a mesékből, már mindet elmeséltem, ezért egy másik könyvet vettem elő, hogy ma este majd már ebből mesélek, amikor rám nézett azokkal a nagy gesztenye szemeivel: „Papa, inkább azt szeretném, hogy kezdjük elölről ...”
Másnap reggel nagyon korán keltünk, sok-sok kilométer várt ránk, letelt a vakáció és ígéretem szerint délutánra már Tirolban kellett lennem, ahol a lányom, a kis Virágom édesanyja már nagyon várt bennünket. Jó hosszú az út, többször megálltunk pihenni, és ahogy közeledtünk, egyre gyakrabban csodálhattuk meg a mind magasabb szirteket, égbe kukucskáló hegyóriásokat, lenyűgöző volt a táj.
Egyik ámulatból a másikba esve néztük a természet csodáit, az autó tele lett az „odanézz” vagy „hú, de szép” lelkesedésekkel, mire késő délután feltűnt a már ismerős tiroli táj, megérkeztünk a várva várt édes anyucihoz ...
Az első percek könnyes örömei és néma ölelkezései után, már felszabadultan kezdtünk mesélni, mindenki a másik szavába vágva igyekezett a legszebb élményeit megosztani, elmesélni, hogy ki ne maradjon semmi, annyira szép és boldog volt ez a nyár!
És akkor a kis csibész is belekezdett, „Képzeld, anyu ...” és mindenki elcsitulva várta, mi is lesz az az élmény, amit először mesél el az ő anyukájának, talán a balatoni habok, vagy a félelmetes alpesi csúcsok látványa, amikor így folytatta, „Képzed el anyu, a papa mesélt nekem egyik este a csigáról és a konnektorról ...”
Köszönöm drága Gitta, és nagyon sok szeretettel ajánlom mindenkinek e könyvet, aki van már 7 éves, és vagy kicsit több is talán, és aki szereti az élet szép meséit személyesen átélni ...
Farkas Ferenc 2013. szeptember
Igaz történet alapján ...
|