Szabó Gitta: Haiku

Képes vagy rá? Fer-Kai festményéhez

48)

Fekete, láng, kék

Fehér tollú madár száll/

Megtisztult lelkem

Kép forrása

Szabó Gitta: Kesze-pisze

Face to face - Képes Vagy rá? Mimy rajzához

Kesze-kusza vonalak

Tartsd ide az orrodat

Piszézve nézek a szemedbe

De jaja! Két szép szemed eggyé lett!

Küklopszi tekinteted,

Csókra engem nem gerjeszt.

Szél keveri kócos hajad,

Levelek belőle szárnyra kapnak

Csituló szellő borzolja bőröm

Harmadik szemedtől ím,  elköszönök.

Fekete-fehér, igen-nem,

Jobb lett volna, szeresselek.

Kiszínezem ezt a képet,

Színesen újra piszézek veled.

Szemtől-szembe állunk,

Karunk öleli vállunk

Akkor, csókot adok ajkadra

Pír szökik az arcodba.

Kép forrása

János: Esti séta

Valahonnét a semmiből - mert házakat nem látni sehol - bukkant elő egy meztelen férfi, aki egyáltalán nem takargatva testét, nem tartott attól, hogy tevéjén kívül bárki is megláthatná őt.

Az esti homályban, a szürke égbolton megjelent a minden ember számára oly kedves, mindig változó alakú, sokszor nagy udvarral pompázó Hold. Most is csodás színekkel tündökölt az égbolton. 

Valahonnét a semmiből - mert házakat nem látni sehol - bukkant elő egy meztelen férfi, aki egyáltalán nem takargatva testét, nem tartott attól, hogy tevéjén kívül bárki is megláthatná őt. Ám a teve zavarban volt a látványtól. Szégyenlős, nőies kacérsággal fordította el a fejét. Gondolta, Inkább saját púpját figyeli, és ellenőrzi rajta, hogy az induláskor elrendezett csekély szőre rendben van-e még. Mert bizony hiú volt a teve, és púpját szebbnek találta mint gazdája sovány, az övéhez cseppet sem hasonlító formáját. És, különben sem volt kedve az esti sétához. Jobb szeretett volna inkább otthon maradni, és rágcsálgatni valami finom eledelt. Gondolataiban éppen vacsora után, az esti alvásra készülődött. Hamar elnyomta az álom. Álmában Tündérországban járt, ahol az álom tündérei szanaszét repdesve a sivatagban, észrevették a csodálatos, szép, meztelen férfitestet és, hogy észrevétlenül szemlélhessék, gyorsan rózsatestet öltöttek magukra, s így igyekeztek a lehető legközelebb kerülni a gyönyörű látványhoz. Épp a teve és gazdája között bújtak elő a sivatag homokjából. Annyira boldogok voltak a tündérek, akik már ezer és ezer éve nem láttak hasonlót, hogy zavarukban elpirultak. E pír, a rózsa szirmait is pirosra festette. A három piros rózsatündér boldogan nevetett. A nevetéstől könnyeik kicsordultak a homokra, amitől az nyirkossá vált, és előcsalogatta a mély álmát alvó csigát. Az örömkönnyek áztatta homokban, a szunnyadó fűmagokban is elindult az élet, és nemsokára tengernyi fűszál bámulta a rózsákkal együtt a természet urát meztelenül sétálni a szégyenlős tevével. 

A Hold lassan járta égi útját. Komótosan haladt a derengő fény elől, hogy végre nyugovóra térjen. Mosolyogva, kikerekedve tűnt el a láthatáron, átadva helyét a Napnak. A sátorban alvó asszony, kinek ura napok óta a sivatagban vadászik, kipirult arccal ébredt. Szemében még ott pironkodott az álom...

Gandalf: A teve, meg a hold

Gitka rajzához írtam ezt a verset.

Éhes volt a teve,

az éhségtől csurgott a szája leve.

Meglátta a gyönyörű virágot,

S a szőr a hátán azonnal fölállott.

De a hold is résen vala,

Megtréfállak, ó te sivatag hajója.

Rákacsintott rögtön a csóré beduinra,

Aki persze tudta, mi is lesz a dolga.

Elcsavarta rögtön, szegény állat fejét,

S levizelte szépen a kisvirág tövét.

Látta ezt a teve, a holdnak szemében,

Beismerte magának, oda az ebédem...

Zsó: Sivatag rózsája

Gitka rajzához írt vers. Galériába

Sivatag homokjára aranyat szór a Nap,

Apró szemcséken teve s gazdája ballag.

Éltető vizet keresve kutatnak,

Sivatag rózsája keresztezi útjukat.

Végtelenben a virág illata,

Melyet magukba szívnak,

S ettől újult erőre kapnak,

Tovább hajóznak a sivatagban.

Kemény testű porszemcsék

Fényesre csiszolják a teve szemét,

Kísérőjének fáradt, görnyedt testét.

Végre meglelik a homoktenger vízét.

Megpihennek, szomjukat oltják,

Az integető rózsát még látják,

Ki bágyadt szirmait hullajtván,

Nyugovóra tér sivatag párnáján.

Teve és gazdája már látják a célt,

Nap égette kórót, sátruk fedelét.

Lassan arra bandukolnak,

Fénylő csillagok jelölik útjukat.

János: A teremtés édenkertje

Kezdetben teremt-é Isten a világot

Eget, Földet és mindenfajta virágot.

Növény, tenger, Óceán, ez ajándék,

Bolygók, Csillagok, Nap, Hold nem játék.

Földalatti, vízi és égi állatokat alkotott,

Utána gondolá, és teremté Ádámot.

S hogy egyedül ne legyen, adá neki Évát,

És magához hívá, s adá rájuk áldást.

„Sokasodjatok és töltsétek be a világot,

Irányítsatok és uraljatok minden állatot."

Lett ősapánk és ősanyánk Ádám és Éva

Istennek ezzel nem volt többé dolga.

Ősanyánk, apánkat bajba sodorta,

Halandó lett a Földön az ember azóta.

Szidjuk a kígyót, mert ő volt a hibás,

A Földön megszűnt a halhatatlanság.

Eliza Beth: Szerelemvirág

   Képes vagy rá? - Gitka képéhez

Éhes vagyok, de nem szerelemre,

Hiába állsz elém levetkezve.

Nézd, elfordítom bánatos fejem,

A dagadó hold ezüstözi szemem.

Szerelmed virága előttem a porban,

Cserébe kérsz valamit, de nyomban.

Mozdulok, de mozdulatom heve

Lassú, mint a csiga, vagy akár a teve.

Úgy érzem, púp a hátamon az élet,

Segíts, kérlek, hogy magamhoz térjek!

Szépnek és jónak lássam a világot,

Mint teve a ritka sivatagi virágot.

Answer: Dakur peremén

Elveszett kedves... (Galériába, Gitka rajzához)

Akuz Viad testén áttör a nap,

kitaszított immár, nincsenek falak-

kedvesét keresi, egy korty vizet,

lázas sivatag homokkal fizet;

Mégis, ez ő- csodavirág,

szirmai közt elvesztett világ,

de nem... képzet játéka csupán,

csüggedten kutat szerelme után;

Ó, ha esne, esne már,

akkor a cseppekben talán

meglelné,

s emelné

tevéje hátára,

sejtelmes, csillagfényű éjszakán.