A mogyor�fa �lma

                �ll a mez�n, mag�nyosan egy �reg mogyor�fa. M�g csemetekor�ban, t�rzse kett�v�lt, s mintha ikrek lenn�nek, �gy n�ttek tov�bb. Majd az id� m�l�s�val, hogy a fa sz�t ne hasadjon, a t�rzs r�szek egybefon�dtak, mint a li�n ind�i �sszekapaszkodtak.

Ha most valaki n�zn�, szemei, el� t�rulna az �reg mozdulatlan fa sz�ve, lelke.

                R�gebben, m�g ifjabb volt, a t�rzsek, alkotta sz�vben, v�gan j�tszott a napsug�r, �s madarak f�szkei d�sz�tett�k, melyekben fi�k�k t�togatt�k hatalmasra nyitott cs�r�ket.

De ma m�r, elsz�radt gallyaival �z cs�nya tr�f�t a tavaszi szell� �rfi. Pr�b�lkozik min�l t�bbet let�rni.

                - Incselkedj csak! – gondolta mag�ban a fa. – Majd meglep�dsz, ha m�g marad�k nedveimb�l �jra kifakadnak r�gyeim, �s friss vessz�k serkennek!

                A sz�l ut�n esni kezdett a langyos tavaszi es�. Nyom�ban a fa�gak nedvesen csillogtak, �s b�d�t� illat lengte be az eg�sz t�jat. A sz�l m�r hi�ba igyekezett t�rdelni a gallyakat.  Azok magukba sz�vt�k az �ltet� vizet, �s �gy hajladoztak, mint �jkorukban.

                A mogyor�fa boldogan ny�jt�zott az �g fel�.

                - De j�l j�tt ez a kis seg�ts�g!  - s�hajtotta.

Megr�zta mag�t, �s a m�r z�ld f�p�zsitra hull� es�cseppekben a Nap f�nye megt�rt, �s csod�latos sziv�rv�nyt hozott l�tre.

                - De sz�p! – s�hajtott megint a fa. – �rzem, itt a tavasz! �rzem, tagjaimban a kikeletet! �rzem, amint az er�m visszat�r! De, jaj! Olyan mag�nyos vagyok! – �s nagyon szomor� lett megint a mogyor�fa.

                Messze-t�vol, ahol az �g a f�lddel �rintkezik, ott a l�t�hat�rn�l f�nyesen ragyogott a Nap. Onn�t a messzib�l vil�g�totta meg a p�r�s leveg�t, �s csalogatta el� a sz�ps�ges sziv�rv�nyt. Az �reg mogyor�fa is szeretett volna ism�t a Nap kegyeibe f�rk�zni, ez�rt integetni kezdett a Napnak.

                - Szervusz Nap! De r�g simogatt�l, melengett�l!

A Nap, mintha �rtette volna a fa gondolat�t, melegs�g�vel el�rasztotta az eg�sz mez�t, ott is, ahol a fa �llt. Megsz�r�totta az es�t�l nedves t�jat, majd egy hirtelen gondolatt�l vez�relve �tvil�g�totta a fa sz�v�t, onn�t is kisz�r�tva a marad�k nedvess�get. A f�n a gy�ny�r hull�ma futott v�gig. M�g gy�kerei is beleborzongtak.

                �gai v�g�n pedig kipattant az els� r�gy, majd hamarosan nagy z�ld bimb�k lept�k be, �s hosszan cs�ng� csoportos bark�k hint�ztak friss vesszein.

A fekete zs�kok

            A minap �gyes, bajos dolgaim ut�n rohang�lva, reggel, t�megk�zlekedve, sz�rny� esem�ny szemtan�ja lettem. A szembe forgalom �llt. Utast�rsaim feje, mintha vez�nysz�t hallottak volna, egyszerre fordultak egy ir�nyba. �n is arra n�ztem, hisz az emberi term�szet alapvet�en k�v�ncsi, �s ez al�l �n sem vagyok kiv�tel.

            B�r ne tettem volna!

A leveg� fagyos volt. Egy percig a v�rem is megdermedt az ereimben. Testemet borzong�s hatotta �t. Az agyam l�ktetett, �s a sz�vem a f�lemben dobogott.

Az aszfalton k�t fekete zs�k hevert, nem messze egym�st�l. Egy kisebb, �s egy nagyobb. K�r�l�tt�k aut�k, rend�r�k. A nagyobbik zs�k al�l piros v�r folydog�lt kifel�, �s t�cs�ban gy�lt �ssze.

            �get� v�gyt�l korb�csolva csak arra v�rtam, menj�nk m�r tov�bb! Csak ne lettem volna k�v�ncsi! De k�s�! M�r nem lehet az id�t visszaford�tani. Eml�kek t�rtek el�, lelkem legrejtettebb zug�b�l. Felpattant egy ajt�, r�gi, rozsd�s lakatj�t ledobva. F�j�, borzalmas eml�keim imm�r g�t n�lk�l �rt�k el a felsz�nt. Egyszer, hajdan�n, majdnem �gy v�geztem �n is. De meg�sztam!

Elm�m l�zt�l �gett. Istenhez foh�szkodtam! – K�rlek! Ha elj� az id�m, �lelj magadhoz, szeress! Boldogan megyek hozz�d, de k�rlek, csak ne �gy! Ne hagyd, hogy testemet az aut�k roncsolj�k, hogy v�rem a f�ldet itassa!

Azt�n visszaz�kkentem a val�s�gba. �jabb borzalmas, ink�bb sz�rny� felismer�s ker�tett hatalm�ba. – Mi�rt? Mi�rt pont fekete zs�kkal takarj�k le ezeket, a dr�ga testeket? �n ilyen fekete zs�kokat haszn�lok a kuk�ba. Sz�rny�! Borzaszt�! Hol az egy�tt�rz�s?

            A gondolatok tov�bb kavarogtak a fejemben. Egyszer�en nem �rtettem. Felh�bor�tott! KUKA!

Valakinek sz�lni kellene! Nincs ez �gy j�l! Hisz �l�l�nyek voltak! �reztek, s�rtak-nevettek, szerettek-gy�l�ltek.

Azt�n arra gondoltam. Ha m�r zs�k, mi�rt nem feh�r, vagy gy�ny�r� aranysz�n�?

            Eltelt n�h�ny nap. Az �let megy tov�bb. Utam ism�t arra visz. A sz�vem hevesen dobog! Vajon mit fogok �rezni?

A hely, ahol a k�t test mozdulatlanul hevert, most ism�t aut�k kerekei alatt ny�sz�r�g. A kifolyt piros v�rt�cs�t ugyan lemost�k, de �n, azt hiszem, nagyon sok� l�tom m�g.

            Gyarl� ember m�dj�ra, megk�nnyebb�lten s�hajtottam fel. �lek!

                                                                      2005. 09.06.

Huszonk�t �v

H�tf� reggel volt, vagy ink�bb d�lel�tt? Att�l f�gg, ki mikor kezdi a napot. Nekem reggel volt. Akkor keltem fel. �lomittasan kecmeregtem ki a pihe-puha �gyik�mb�l.

A f�rjem m�r r�g elment dolgozni.  F��ll�sban m�szer�sz volt, mell�k�ll�sban pedig taxizott. Nem sokat l�ttam.

Sz�val, kit�p�szkodtam az �gyb�l �s elindultam a f�rd� fel�, �m a szoba k�zep�ig sem jutottam el. Akaratlanul pisilni kezdtem. Csak �lltam, az meg csak csorgott melegen, v�gig a l�bamon.

Megijedtem! Mi t�rt�nik velem? Azt biztosan tudtam, hogy ez nem az, aminek �gy els� nekifut�sra az ember gondoln�. M�smilyen �rz�s volt. Vagyis, nem volt semmilyen �rz�s. Csak meg�ll�thatatlanul folyt. Azt�n lassan r��bredtem mi is t�rt�nik val�j�ban. Elfolyt a magzatv�z!

Elm�letben tudtam ez mit jelent, de m�g ilyesmi sosem t�rt�nt velem, ez�rt �r�mt�l �s f�lelemt�l vegyes �rzelmek kavarogtak bennem, �s s�rva fakadtam.

- Mami! Mami! – kiab�ltam k�ts�gbeesetten any�somnak, mert azt az�rt tudni kell, hogy akkor m�g k�z�s h�ztart�sban laktunk f�rjem sz�leivel.               Izgatottan rontott be a szob�ba: - Mi t�rt�nt? – n�zett r�m riadtan, amint ott �lltam a sz�nyegen, h�l�ingemet markol�szva, alattam a t�csa �s s�rok.

Amit feleszm�lt, r��bredt arra mit is l�t, odaj�tt hozz�m �s nyugtatgatni kezdet. �, mint tapasztalt asszony, azonnal tudta mi a teend�.

Kicsit kapkod�san peregtek az esem�nyek, mert ugyan �ssze volt k�sz�tve a moty�m, amit vinni kellett a korh�zba, de a baba el�bb k�v�nkozott a vil�gra j�nni, mint ahogy az el� volt �rva. Mert, h�t ki tudja azt pontosan meg�llap�tani, hogy egy gyermek mikor lesz k�v�ncsi a k�ls� vil�gra! Az �n gyermekem k�t h�ttel el�bb �hajtotta megn�zni, mi van idekinn.

Any�s pajt�s seg�tett fel�lt�zni. „Bepelenk�zott”. Ap�som �tszaladt a szomsz�dba a Gyula b�csihoz, nem tudna-e befuvarozni a korh�zba. �k nagyon aranyos seg�t�k�sz emberek, term�szetes volt, hogy seg�t. �gy azt�n bepelenk�zva bek�sztam a h�ts� �l�sre �s m�r indultunk is az ismeretlen fel�.

Innen m�r nem eml�kszem az esem�nyekre. Annyira �j volt ez a helyzet, hogy nem maradt meg bennem bel�le szinte semmi. Csak azt az egyet tudom, hogy m�snap reggel h�t �rakor megsz�letett az �n els� gyermekem, egy kisl�ny. R�zsasz�n b�r, hossz� fekete haj, hurk�s kezecsk�k, g�dr�s �llacska, �s sosem s�rt. A szoptat�s alatt, am�g a t�bbi b�bi moh�n szopik�lta mam�juk puha kebl�b�l a finom, pocakt�lt� tejecsk�t, addig az �n kis lustik�m a mellkasomon a sz�vem dobban�s�nak zen�j�re �desen szundik�lt. Be is s�rgult szeg�nyk�m. Sz�p kis pofik�j�b�l �lmos szemek n�ztek r�m. B�cs�zni kellett n�h�ny napra. Betett�k abba a fr�nya inkub�torba.

Lassan letelt az id�, �s a f�rjem, az ifj� apa, hazavitt benn�nket.

Az elbesz�l�sekb�l tudom csak, hogy mikor ap�som elbiciklizett a telefonf�lk�hez-mert akkoriban m�g nem volt telefonunk-, hogy megk�rdezze megsz�letett e m�r az unok�ja, dalolva karik�zott haza a nagymam�hoz az �r�mh�rrel: „Van egy kis l�ny, Anik�,

                      R�zs�s t�nem�ny…”, mivel az a puf�k, r�zsasz�n b�r� angyalka, az Anik� nevet kapta.

Casanova ut�dai (2005.10.31)

 

1725. �prilis 2-�n Velenc�ben sz�letett egy fi�gyermek.  Beteges fi�cska volt, ez�rt nem is tanult semmi k�l�n�set, nem �gy, mint testv�rei.

Ahogy cseperedett, k�l�n�s k�pess�geket fedezett fel �nmag�ban. Egyre �kessz�l�bb� v�lt, �s igen er�s vonzalmat �rzett a n�i nem fel�, akik sz�vesen vett�k t�le a b�kokat. Mindegyiknek azt mondta, amit amaz hallani szeretett volna.

Egyre nagyobb gyakorlatra tett szert. �lete folyam�n, ki is haszn�lta ezt az adotts�g�t. Ezt a fiatalembert �gy h�vt�k, hogy G. G. Casanova.

Ez az ifj� ember, kitanulta a h�d�t�s legk�l�nb�z�bb form�it. Kalandos �let�t n�cs�b�sz kalandork�nt �lte.

K�nosan vigy�zott arra, hogy a szerelmi egy�ttl�tek miatt, az �ltala oly nagyon kedvelt h�lgyek ne ker�ljenek bajba. Ez�rt a v�dekez�s legk�l�nb�z�bb form�it haszn�lta. T�bbek k�z�tt az �vszer �s�t is. �m hi�ba volt minden igyekezete, mert a mai �ll�s szerint ut�dai k�zt�nk �lnek.

Az �vsz�zadok alatt nagy v�ltoz�son, fejl�d�sen mentek �t, de Casanova tipikus jegyeit nem tudt�k levetk�zni. K�ls�re s�rmosak, igaz alkatra k�l�nb�z�ek. Az �kessz�l�s alapelem�k, az �r�i v�na elengedetlen k�vetelm�ny, sz�kincs�k vetekedik a legh�resebb �r�k�val.

Mindegyik h�lggyel – mert a gyeng�bbik nemet �k �gy h�vj�k -, saj�tos, egyedi hangot �ltenek. Ugyan�gy �sszet�rik a cserbenhagyott n�k sz�v�t, mint �sapjuk. Abban azonban k�l�nb�znek az akkori Casanov�t�l, hogy a h�lgyeknek nem csak a sz�v�ket t�rik �ssze, hanem meglopj�k a lelk�let is, �s megal�zz�k �ket a goromba, nyers elutas�t�ssal.

A vil�g v�ltozik. �gy manaps�g nem kell sz�m�zet�sbe menek�lni�k ezek�rt, a tettek�rt, mint annakidej�n szeg�ny el�dj�knek.

Sokszor csak egy kis er�felt�lt�s a c�lja a h�d�t�snak. Azt�n mikor �gy �rzik, hogy a kapcsolat egyre er�sebb, egyre t�bb mindent t�rnak fel �let�kb�l a h�lgyek el�tt c�ljuk el�r�se �rdek�ben, megh�tr�lnak. Igyekeznek min�l t�bb hib�t a h�lgy szem�re vetni. Mindenbe belek�tnek, csak, hogy v�gre kisz�llhassanak a vesz�lyess� v�l� kapcsolatb�l.

Vesz�lyes! Tal�n �rzelmileg �rintett� v�lnak, �s ez pedig nem c�ljuk. �gy azt�n �r�i v�n�jukat felt�ltve, goromba hangnemben ler�zz�k a h�lgyet. De mint �s�k is, id�nk�nt a mai modern Casanov�k is tal�lkoznak olyan h�lgyekkel, akik idejekor�n �szbe kapnak, �s nem hagyj�k magukat. Saj�t fegyver�t ford�tj�k Casanova ellen. Ez v�gk�pp felb�sz�ti a csapd�ba ker�lt „vadat”, mert, hogy Casanova ker�l a vad szerep�be.

G. G. Casanova, ha ma �lne, igen csak �lm�lkodna. A modern vil�g technikai v�vm�nyainak seg�ts�g�vel ki sem kellene l�pjen a szob�j�b�l, �s az �ld�ztet�seket is meg�szhatn�.

A mai Casanov�k, a sz�m�t�g�pek vil�g�ban, a Net seg�ts�g�vel a vil�g b�rmelyik t�j�n h�d�thatnak b�ntetlen�l.

Persze az�rt �ltal�nos�tani nem lehet, hiszen ez nagy hiba lenne.

Egy biztos! A Casanov�k kihalhatatlanok. Az �vsz�zadok alatt, az alapvet� tulajdons�gok nem v�ltoztak. Lehet a v�ltoz�s b�rmilyen m�ret�, a n�k mindig is szeretni fogj�k az �kessz�l�st, h�d�t�st, az udvarl�st, amivel lelk�ket simogatj�k, �s ez �letben tarja Casanov�t.

Mi�rt?

Az �ton egyed�l ballagok. V�llamat nyomja a hossz�, k�z�sen le�lt �let�nk.

 Tavaszodik!

Magamba sz�vom a friss, �bredez� term�szet �des illat�t. Lelkem meg�jul t�le. Fellobban a l�ng. A tavasz var�zslatos, �rz�ki hangulata meg�rintett.

Elmerengek!

Sz�d�lve botork�lok a hajnali csendben. Keresem r�gi �nmagam, aki ifj�, vid�m �s boh� voltam. Akinek az �let egy nagy, vid�m forgatag volt, aki �tt�ncolt sok, sok �jszak�t.

Keresem arcodat az eml�keim k�z�tt, mikor velem t�ncolt�l. Kezed a kezem fogta, s ajkad az ajkam cs�kkal �rintette.

De, jaj!

Ezek a legszebb eml�keim, s f�j, ha r�juk gondolok! �s m�r nem t�ncolunk.

Az �ton egyed�l, f�radtan, mag�nyosan botork�lok, ki mint ha r�szeg lenne, megsz�d�ltem az �rzelmek heves roham�t�l.

K�zeleg a nap, a d�tuma annak, mid�n kimondtuk: I G E N! M I D � R � K R E!

De m�ra m�r elt�nt a var�zs. S nem vett�k �szre, hogy sz�p lassan elment�nk egym�s mellett. Mi�rt hagytuk, hogy �gy legyen?

                Gondolkodom!

Mit tegyek, hogy a var�zslat fel�ledjen, hogy a szikra �jra lobbanjon?

Lelkem kalitk�ba z�rva csapong. Szabadulna, de f�l! Mi lesz, ha megl�tj�k m�ly bar�zd�it? Seg�ts�g�rt ki�lt.

Sim�tsd ki r�ncait!

                                                                                                                                                                                   2006. 03. 29.