H�sv�ti men�

Sz�momra az �nnepek legnehezebb feladata, kital�lni mi is ker�lj�n az asztalra. Mivel �n nem nagyon szeretem az ilyen nagy �nnepeket, de �gy �ltal�ban a sok felhajt�ssal j�r� esem�nyeket, �gy sz�momra, ez igen megterhel� feladat.

Mindenesetre sikeresen t�l jutottam ezen a neh�z feladaton. M�r csak az�rt is neh�z, mert a gyerekek igen v�logat�sak h�s ter�n. A sikeres v�laszt�s a kolb�sszal t�lt�tt karajra esett. Hozz� rizs �s a h�sl�b�l finom sz�sz.

Neki is �lltam a nagy feladatnak. A m�skor semmi gondot nem okoz� m�velet, m�rmint ami a karaj megt�lt�s� illeti, most valahogy nem akart egyszer�en menni. T�l hossz� volt a karaj? Vagy a k�s volt r�vid? /mert �n �gy szoktam k�sz�teni / A kolb�sz g�rbe? A l�nyeg, hogy a h�st mindk�t oldal�r�l meg kellett sz�rjam. Nagy b�szen elkezdtem a kolb�szt beletolni a ny�l�sba. A csal�d k�r�l�ttem szurkolt. Hogy kinek? Nekem vagy a kolb�sznak? Nem tudom. Mindenesetre a kolb�sz f�l�ton elakadt. Pr�b�lkoztam mindennel: �vatosan, k�rk�r�s mozg�sokkal, finom teker�ssel, majd toltam �s h�ztam. Csin�ltam a m�sik v�g�n a h�snak m�g egy ny�l�st, de a kolbi a k�t r�s k�z� szorult.

Hi�ba b�v�ltem a kolb�szt, nem akart mozdulni. Se be, se ki.

V�g�l, megsz�laltam: Na h�t! Nem tudok dugni! :-)

Persze a csal�d azon nyomban kapott a t�m�n, �s �lcel�dni kezdtek.

-Na de anya! Ilyen ny�ltan? -sz�lt a nagy l�nyom.

A f�rjem azt mondta: - V�gd le, ha nem megy be!

Mire a l�ny visszak�rdezett:- A tied�t is lev�gja, ha nem megy be? :-)

M�g folyt a humoriz�l�s-e t�ren, de azt hiszem az m�r nem fontos. V�g�l a megold�s az lett, hogy a kil�g� r�szt a kolb�szb�l lev�gat. Ezzel oldva meg a kolbi szorult helyzet�t. �gy teljes eg�sz�ben benne lehetett a h�n �h�tott karaj�ban.

A hegy gyomr�ban                                 

- Vigy�zz a fejedre! K�z�pen a bej�rat felett egy hegyes k� l�g lefel�!

Lehajoltam, kezemmel a bej�rat sz�l�nek t�maszkodtam, �s �vatosan �tl�ptem a nappal vil�goss�g�b�l, az �jszakai f�lhom�lyba. Bent kellemes h�v�s fogadott. A forr� melegt�l felhev�lt b�r�m, bors�dzott t�le.

- Erre! – hallottam a v�zhangozni hangodat.

A barlang m�lyen beny�lt a hegy gyomr�ba. Fej�nk feletti cseppk�k�pz�dm�nyekb�l �temesen cseppentek a v�zcseppek, amelyek alul kis t�cs�ban gy�ltek �ssze.

A szemem lassacsk�n megszokta a f�lhom�lyt, �s m�r l�ttam a fel�m ny�jtott kezedet is. Megfogtam, �s egy�tt indultunk felfedezni az �skori emberek barlangrajzait. Mert, hogy a t�r�nk c�lja az volt.

�vatosan haladtunk. Igyekezt�nk csendben maradni, nehogy megzavarjuk az esetleg itt �l� �llatok nyugalm�t. Szerencs�nkre, bar�taink elmondt�k, merre kell, menj�nk – nem r�g j�rtak itt -, �gy k�nny� szerrel v�lasztottuk meg az �tir�nyt. A sok sz�k j�rat k�z�l hamar megtal�ltuk azt, amely egy kisebb terembe torkollik. Nem is volt hossz� az �t od�ig.

A terembe �rve v�gre kiegyenesedhett�nk. Nem kellett att�l f�lni, hogy hozz��r�nk a cseppk�vekhez, vagy valami undor�t� p�khoz! Ott �lltunk csendben. Hallgattuk a csend hangjait. Csepeg�s, csobban�s, valamif�le susog�s, apr� sz�rnyak surran�sa, s�pol� hangok, vijjog�sok, kattog�s…

                - Gy�jtsd meg a l�mp�t! L�gy sz�ves! – k�rtelek. Nagyobb biztons�gba �reztem magam, ha volt egy kis vil�goss�g.

Amint felkapcsoltad a zsebl�mp�t, a hirtelen f�nyt�l, megelevenedett a barlang. A magasban, riadtan visong� apr� �llatok repdestek �sszevissza. Egyre hevesebben csapongtak, �s a rajb�l, ki-kir�ppent egy, egy-egyed. Eg�szen k�zel hozz�nk.

R�m�lten hadon�sztam a kezeimmel. R�d n�ztem. Mozdulatlanul �llt�l, szemed r�snyire volt csak nyitva. Lassan mozdult�l. Alig l�ttam. Egyszer csak kialudt a l�mpa.

- Csitt! – mondtad alig hallhat�an. – Ne mozdulj! Maradj nyugton egy kicsit! V�rjunk, h�tha lecsillapodnak. – suttogtad tov�bb.

folyt:

Piroska �s a farkas (feln�tt mese)

Felkelt a Nap. Valahol egy kisfaluban, annak is a legsz�l�n egy �reg v�lyogh�zban, egy asszony vaj�dott. Hamarosan gyermeks�r�s verte fel az �bredez� madarakat. A felkel� Nappal egy�tt sz�letett meg a gyermek. Arca ugyanolyan piros volt, mint a felkel� Nap sz�ne. Ez�rt �desanyja elnevezte Pirosk�nak.

 A csal�dban az egyetlen gyermek volt. Sz�lei sokat v�rtak r�, ez�rt �vt�k m�g a sz�lt�l is. Mire iskol�ba ker�lt Piroska addigra alaposan elk�nyeztett�k. A gyerekek hamar r�j�ttek erre, �s cs�fol�dva �lt�gett�k a nyelv�ket a kisl�ny fel�.

Piroska egyre z�rk�zottabb, mag�nyosabb lett. Hazafel� az �ton mindig hullott a k�nnye, de miel�tt bel�pett volna a h�zba, gyorsan megt�r�lte szemeit, mert nem szerette volna �reg sz�l�it szomor�tani. �gy seg�ts�get sem k�rt t�l�k, csak j�rt az iskol�ba egy sz� n�lk�l.

Az iskol�ba vezet� �t az erd�n kereszt�l vezetett. Piroska m�r r�g nem figyelte merre vezet, hiszen k�v�lr�l ismerte az eg�sz k�rny�ket.

Egy kora �szi napon, amikor m�g a f�, z�ldp�zsitk�nt ter�tette be az erd�alj�t, Piroska hirtelen �tlett�l vez�relve let�rt az �tr�l, �s az iskola helyett a mez�re ment. Ott leheveredett a f�be. A Nap m�g el�g er�sen s�t�tt, �gy becsukta szemeit. Ekkor t�jt, Piroska m�r kamasz l�nny� cseperedett. Amint ott hever�szett a f�ben, szem�t behunyva, valahonn�t odat�vedt egy leg�ny. Arc�n gyenge borosta �t�tte fel a fej�t. N�zte a l�nyt, aki egyre jobban tetszett neki. Az ifj� ember lelk�ben szerelem lobbant. A v�r a f�l�ben dobolt. A f�ben pedig ott hevert a cs�b�t�s �rd�ge a l�ny k�p�ben. V�re egyre hevesebben l�ktetett. Nem b�rt ellen�llni a cs�b�t�snak.

 Piroska lassan kinyitotta szemeit. Hossz� pill�i �rny�kot vetettek arc�ra. Riadtan n�zte az idegent.  Egy darabig csak n�ztek egym�sra. Szemeikben szikra lobbant. Lassan k�zeledtek egym�shoz. A t�vols�g egyre kisebb lett k�zt�k, majd heves, de gyeng�d szerelembe estek.

Csendes katarzis (2006. 05. 04.)

/ Egy tal�lkoz� eml�k�re /

Itthon vagyok, csendben, egymagam. M�g friss az �lm�ny, agyamban zakatol, mint a vonat mivel tegnap utaztam.

Miut�n a Bar�tokkal elt�lt�tt hossz� h�tv�ge boldogs�g�t kis b�r�nd�mbe csomagoltam, �s egy utols� b�cs� puszit dobtam a peronon v�rakoz� bar�taimnak, �s a f�radts�gt�l b�gyadtan helyet foglaltam, a vonat lassan, neh�zkesen elindult, mintha �rezte volna lelkem rezd�l�seit. K�rben�ztem. A kocsi majdnem �res volt. Rajtam k�v�l tal�n m�g h�rman utaztak valamilyen c�l fel�. N�ztem �ket. Csendben, mozdulatlanul, csukott szemmel pihentek.

�n is gondolataimba mer�ltem. Amint peregtek az esem�nyek, melyek m�g alig, hogy elm�ltak, s m�ris sz�p eml�kek, sz�vem t�j�k�n egyre nagyobb, egyre hevesebb �r�m hull�m igyekezett kit�rni. Olyan �rz�s ker�tett hatalm�ba, mit m�g soha nem �reztem! Szerettem volna t�ncra perd�lni, vil�gg� ki�ltani, az utast�rsaimnak elmondani, elmes�lni azt a csod�t, azt a rengeteg j�t, amit kaptam – e r�vid h�rom nap alatt.

Hallottam a hangosbemond�ban egy kedves n�i hang megsz�l�t. K�sz�nt engem. Pedig nem is ismer.

- De j�! –gondoltam. – H�t � is �r�l nekem!

Ahogy lelkem vid�modott, a vonat is egyre vid�mabban haladt. Az ablakb�l l�ttam, hogy a h�zak, a f�k �s a t�j, mind arrafel� szalad, amerr�l �n j�v�k, s ahol a bar�tokat hagytam.

Hamar bes�t�tedett. M�r nem l�ttam odakint semmit. El�vettem legf�ltettebb kincsem, egy gy�ny�r�s�ges kis k�nyvet, melyben a szavak sokas�ga, mondatok f�z�re, versszakok t�mege m�g�tt rejt�zik egy kedves, aranyos, �rz� ember. Tal�n a bar�tom… Igen! A bar�tom, �s b�szke vagyok r�! A h�rom nap eml�kei k�z�l, ez a legfrissebb eml�kem. Alig, hogy megsz�letett.

Most itthon elm�lkedem, �s lev�lben m�r besz�moltam bar�tn�mnek. Ett�l az eg�sz, kicsit eltol�dott h�tv�ge, minden �lm�ny�vel egy�tt �jra hatalm�ba ker�tett. Szerettem volna sz�llni, szabadon, valahov�, ahol velem �r�lnek! Ahol �rzik azt, amit �n �rzek! Be�m �rezte! �rezte �s velem �r�lt! Szinte ujjongtunk!

Katartikus, felemel� �rz�s volt az, amit a mes�l�s, az eml�kez�s �jra kiv�ltott bel�lem. Sz�vem n�ni kezdett! Egyre t�gasabb �s m�lyebb lett! Kiny�lt, s vir�gos mezej�re l�ptem. Minden, �s mindenki elf�rt benne. Musz�j volt t�gulnia, k�l�nben az �r�m tal�n sz�tfesz�ti!

Mikor �tra keltem, hogy tal�lkozhassam ismer�s �s ismeretlen Bar�taimmal, m�g nem gondoltam, hogy ekkora �lm�nyben lesz r�szem! Most egyed�l vagyok itthon, �r�m�met legfeljebb a b�k�sen szundik�l� kuty�mmal oszthatn�m meg, ki f�leit hegyezve, fark�t cs�v�lva figyeln�, hallgatn� szavaimat! Adn�k neki egy jutalom falatk�t, hiszen az � kis agy�ban ez okoz katartikus �r�m�t.

De hagyom, had aludjon! �n meg �r�l�k magamban. �r�lt velem bar�tn�m, �r�ltek bar�taim, akiknek k�sz�nhetem ezt a feledhetetlen, �lm�nnyel teli h�tv�g�t.

�lmos reggel

�lmosan ny�jt�zott takar�ja alatt. N�h�ny m�sodpercet v�rt, majd lassan kik�sz�l�dott a meleg �gy�b�l, �s az ablakhoz ment, hogy kin�zzen rajta, mint minden reggel. A szomsz�dos h�ztet�k feh�ren csillogtak. A hideg reggeli leveg�ben a d�r cseppjei dideregtek a cserepeken. A Nap gyenge sugaraival j�tszadozott. Igyekezett felmeleg�teni a diderg� d�rcseppeket, melyek h�l�b�l a sziv�rv�ny sz�neiben t�nd�k�lve, csillog� ruh�ba �lt�zve k�sz�nt�tt�k az �ledez� reggelt.

                T�volabb vitte tekintet�t. N�h�ny h�zsorral arr�bb a f�k koron�i tejfeh�r k�dbe vesztek. V�r�s, barna, aranys�rga, z�ld leveleiken s az �gakon minden�tt k�dpermet �lt. Az eg�sz t�jat hom�ly fedte, mely sejtelmesen csillogott, mintha valami titok lenne k�sz�l�ben. �s a titok m�r ott lapult minden szegletben, s illata lebegett minden�tt.

Egy pillanat alatt feleszm�lt. Visszavonhatatlanul bek�sz�nt�tt az �sz, a maga nyirkos, h�v�s, k�d�s, titokzatos, gy�ny�r� �s m�gis szomor� val�s�g�val.

                M�g pizsam�ban �lt a konyh�ban az asztaln�l, �s forr� k�v�scs�sz�j�vel kezeit melengette. N�zte a k�v� felsz�ll� g�z�t, amely mint odakint a k�d feh�r volt. �nk�ntelen�l �sszerezzent. Esz�be jutott, hogy elm�l�s n�lk�l nincs �jul�s, �s ez sokszor f�j.

Nem akart eml�kezni, de ez a k�d�s, h�v�s, mag�nyos reggel, kik�nyszer�tette elm�j�b�l a m�ltat. V�gig pergett el�tte elm�lt �let�nek sok �lm�nye, boldog s boldogtalan perce, melyek m�r mind a m�lt�. N�melyik m�g most is k�nnyet csal a szem�be.

                F�jdalmas s�haj hagyta el ajkait. Az ajt� felett a falon �reg �ra mutatta az id� m�l�s�t. N�zte: - Bezzeg idebent lassan m�lik az id�!

Alig n�h�ny perce, hogy felkelt, s k�pzelet�nek sz�rny�n �jra �lte a m�ltj�t. Szem�ben a k�nnyek, a k�v� g�ze �s a kinti k�d, mely konokul ellen�llt a napsugaraknak, mind-mind hom�lyba bor�tja a term�szetet, �s vele egy�tt a m�ltat, melyek ezen a h�v�s �szi reggelen, a k�df�tyl�n kereszt�l, egy r�vidke id�re el�t�rtek.

                                                                             2006-10-31