Hangok oda�tr�l (2007-02-11)

Halk szavak, apr� neszek, sebes l�ptek zaj�t hallottam, valahonn�t messzir�l. Nem �rz�keltem semmit. S�lytalannak �reztem magam.

Sz�rke alag�tban �sztam egyre felfel�, majd hirtelen, mint mikor a h�h�r f�nypall�sa les�jt, olyan er�vel z�dult r�m egy f�nynyal�b, majd aranyl�n vett k�rbe. K�l�n�s l�gy mennyei zene csend�lt, mintha angyalok �nekeltek volna. 

- Meghaltam! – Has�tott bel�m egy gondolat. – Ez �r�let! Nem lehet! A gyermekem odahaza v�r re�m! Nem, �s nem! – ki�ltottam. L�zadtam a t�ny ellen. Nem akartam elfogadni.

– Kicsi l�nyom! Mi lesz veled n�lk�lem? Tudod, k�l�nleges aj�nd�kkal k�sz�lt�nk a sz�let�snapodra. Apuval egy�tt nagy titokban tartottuk, hogy igazi meglepet�s legyen. Tudod egy kistestv�rt kapt�l volna t�l�nk.

M�g ezek a gondolatok keveregtek a fejemben, egyre csak �sztam fel a f�nynyal�bon. �m mind nehezebben jutottam el�re. Valami hatalmas er� h�zott visszafel�, mik�zben a f�nynyal�bb�l egy angyal l�pett el�m. Kez�t felemelte.

– �llj meg! Neked m�g nincs itt az id�d! Menj vissza a F�ldre, �s fejezd be a dolgod, amit elkezdt�l!

Ahogy j�tt �gy t�nt el. Az er� egyre jobban h�zott, sz�vott visszafel�. A szavak, izgatott motoz�sok, sustorg�sok egyre hangosabb� v�ltak.

Hirtelen, mint mikor az �jsz�l�tt kicsusszan az anyuk�ja pocakj�b�l, �s szem�be vil�g�t az er�s f�ny, ugyanolyan er�vel cs�sztam �n is vissza a val�s�gba.

A szemeimet r�snyire kinyitottam. F�jt l�tnom. K�r�l�ttem feh�r ruh�s emberek s�r�gtek. Oldalra billentettem a fejem, �s bizonytalan k�rvonalait l�tva egy inf�zi�s �llv�nynak, d�bbentem r�, hogy korh�zban vagyok.

 – Gy�gyszer allergi�s vagyok – suttogtam alig mozg� sz�jjal -, �s tal�n terhes!

�jra elfeketedett minden. Ki tudja mikor, mennyi id� m�lva, heves f�jdalmakra �bredtem.

– Balesete volt – sz�lalt meg mellettem egy �pol�n�. Gyorsan h�vta a kezel� orvost.

- V�gre mag�hoz t�rt! Most m�r nem lesz semmi baj! – mosolygott megk�nnyebb�lten n�zve az orvosra, majd r�m.

�lek! – zakatolt az agyamban, dobogott a hal�nt�komban l�ktetett az ereimben a felismer�s…

Unalmas d�lel�tt (2007-02-06)

Lehuppant a sz�k�be. Megizzadt �s l�gz�se is szapora volt.

- Hi�ba! – gondolta – nem vagyok m�r a r�gi. Ett�l a kis cipeked�st�l is kimer�ltem!

Tudta a mai napot egyed�l t�lti az irod�ban, amit csak r�vid id�re kaptak, hogy haszn�lhass�k.

M�g kif�jta mag�t, tov�bb sz�tte gondolatait:

- Ki hitte volna, hogy negyven�t �ves fejjel �j �letet kezd! Vagyis ink�bb, ami �j volt sz�m�ra, az a munka, amit v�gzett, imm�r egy eg�sz h�napja, �s m�g mindig k�telkedik. �rzelmileg ingadozik, hiszen b�rhonn�t is n�zi a dolgot, ez a munka nem �ppen neki val�. Ugyan szeret seg�teni, �r�met okozni – ezzel nincs is baj -, de hatalmas fizikai er�bedob�st ig�nyel t�le, ami neki – hi�ba is hessegeti el a dolgot -, nincsen. J�csk�n megcsappant az �ll�k�pess�ge m�r. Hogy, hogyan �s mi�rt, jobb, ha nem is gondol r�.

L�gz�se v�gre norm�liss� v�lt. Lassan megmozdult. A szatyr�b�l kivette azt a „hatalmas” terhet, amit�l �gy kimer�lt. Egy t�lca, �d�t�, �sv�nyv�z, pap�r k�zt�rl� �s egy vaskos k�nyv. Sz�pen a helyre tett mindent. A k�zt�rl�t a mosd�hoz vitte. Tekintete megakadt a t�k�rk�p�n. Szemei karik�sak. Feje k�v�lyog.

- Sz�rny�! – futott �t az agy�n.

Visszat�rt az �r�asztalhoz. Gondolta, k�sz�t f�nym�solatot az el�z�napi jegyzetr�l.

Siralmas! Nem ismerte m�g ezt a fajta f�nym�sol�t. Egy�ltal�n, nem volt m�g dolga ilyesmivel. T�bbsz�ri pr�b�lkoz�s ut�n siker�lt egyetlen m�solatot k�sz�tenie.

- Na! Ezzel is v�geztem!

Ism�t az �r�asztalhoz ment. Le�lt a sz�k�be, h�trad�lt, �s megint gondolataiba mer�lt:

- Hm! D�lut�n egy �r�ig semmi dolgom. Egyed�l leszek. Azut�n lesz egy kis mozg�s, egy kis t�rt�n�s, feladat a mai napra. K�s�rni kell egy n�nit szem�szetre. K�nny� feladatnak t�nik.

Megsz�lalt a telefon. Sajnos itt is csak f�lmunk�t v�gzett, hiszen nem tudott kiel�g�t� v�laszt adni.

- Nem vagyok �n semmire sem j�! – gondolta. A r�gi munk�j�t, azt tudta. Profin! Persze ahhoz is id� kellett. De akkor fiatal volt. Rugalmasabb, nagy t�r�k�pess�ggel. Ez m�ra m�r a m�lt�, �s ezzel visszat�rtek gondolatai a nap kezdet�hez. Megf�radt, gyenge! – vonta le a k�vetkeztet�st, de �j kih�v�sok v�rj�k. �j lehet�s�gek, �s ezek mindig felvillanyozz�k. �gy t�rt�nt ez most is. Elesetts�ge al�bb hagyott.

Majd el�tj�k az id�t, �n �s a sz�m�t�g�p! 

Sz�mvet�s   (2007-01-03)

Elj�tt az �vv�ge! Itt a Szilveszter �s az �j �v k�sz�b�n, magamba fordulva, csendben merengek az id�ig eltelt �letemmel. Ezernyi gondolat kering a fejemben. K�pek villannak fel, majd t�nnek el ism�t. Az id�ben min�l k�zelebb �rve napjainkhoz, egyre f�j�bb eml�kek t�rnek el�. Elm�lt �lel�sek, f�jdalmas eml�kei rohamoznak meg, a lelkem „M�lt” felirat� fi�kj�b�l. Sokasodnak, mint k�peslap gy�jtem�nyem a szekr�ny alj�ban, egy porosod� kartondobozban.

Sz�mvet�st k�sz�tek! A r�gm�lt k�d�n kereszt�l, csak n�h�ny pillanat csup�n, m�g �letem lepereg el�ttem. N�zem az �jf�li t�zij�t�kot, s �ress�get �rzek.

A boldogs�g r�g meghalt! – k�szik ez a r�mes gondolat a fejembe, dermedtt� t�ve l�ktet� v�remet. – De nem! – ki�ltok fel r�m�lten. 

Ekkor valamif�le k�d sz�ll zaklatott elm�mre, mely tomp�tja f�jdalmam. A tompults�g, f�sults�g m�g�l el�bukkannak a m�g r�m v�r� feladatok, �s az elv�gzettek is.

M�rlegelek! Mi az, mit elv�geztem?

Felneveltem k�t gyermeket. Sok- sok embernek okoztam �r�met, szereztem kellemes pillanatokat. �s tanulok, fejl�d�m. Egyfolyt�ban. Nyertem s vesztettem sok csat�t. Kidobtak, bel�m r�gtak, megal�ztak, de itt vagyok! Meg�riztem a teremt�s csir�j�t a sz�vem m�ly�n. Ez az�rt m�gis csak valami!

                Felocs�dtam dermedts�gemb�l s r�gi f�j� eml�keimet, vissza�ztem lelkem fi�kj�ba. J�l lelakatoltam, hogy t�bb� ne t�rhessenek felsz�nre.

K�nnyez� szemeimb�l a p�ra felsz�radt, �s mint a t�zij�t�k csillog� f�nyei, szemeim is �jra ragyogtak. Az �j �let, �j lehet�s�gek rem�nye csillant meg benn�k.

                Lehet! Van m�g sz�momra Boldogs�g?

Szellemt�nc

Fagyosan d�ltem h�tra a sz�kemben. A r�m�let, amit a l�tv�ny okozott, v�gtagjaimat �nk�ntelen r�ndul�sokra k�sztette. A hirtelen mozdulatt�l, kezemb�l kiesett a d�szes csomagol�s� aj�nd�k, amit a h�zigazd�nak hoztam, �s hatalmasat puffant a padl�n.

                A vend�gszoba, ahov� az inas bevezetett, �don hangulat�val, a falakon l�g� vastag, aranyozott keretes k�peivel, s�t�tbarn�ra p�colt t�m�r fab�toraival r�telep�lt a l�gz�szerveimre.

                M�g a h�zigazd�ra v�rtam, a fojtogat� leveg�t�l fuldokolva, izzadts�g cseppes homlokkal, szikr�z� szemekkel n�ztem a festm�nyeket. Valami�rt odavonzott�k a tekintetem, nem eresztett�k. Amint n�ztem a k�peket, lassan megelevenedtek a rajta l�v� szerepl�k, amelyek kil�ptek az olajjal festett v�szonb�l, �s el�ttem repkedtek, keringtek �s kavarogtak. Olyan volt az eg�sz, mint valami szellemt�nc. Fekete csukly�s emberek fejvesztve menek�ltek az �ket �ld�z� lovasok el�l, kiknek piros k�peny fedte v�llukat, �s vadul lobogott a leveg�ben, v�r�sre festve a lovasok m�g�tt az eget.

                Az egyik lovas �d�z harcot v�vott, a vele, szembesz�ll� csukly�ssal, aki valahonn�t egy hatalmas kasz�t kapott el�, �s �ri�si er�vel csapott a r�t�mad� lovasra, akib�l egy pillanat alatt lett �ld�z�b�l �ldozat. A kasza lecsapta a lovas fej�t, ami �ppen el�m gurult.

Sik�tottam, ahogy csak a torkomon kif�rt! �v�lt�ttem, szemeim t�gra meredtek, l�legzetem megakadt! �reztem, amint a v�r kifut a fejemb�l, �s az �jul�s ker�lget.

                Hirtelen nyikordult a bej�rati ajt�. Vend�gl�t�m kerek, mosolyg�s arccal jelent meg, �dv�zl�sre ny�jtva a kez�t.

�n dermedten, leveg� ut�n kapkodva m�g mindig a sz�kben h�trad�lve, mozdulatlanul �ltem. H�zigazd�m csod�lkozva n�zett r�m: - Rosszul vagy? – k�rdezte t�lem.

- Lev�gta… a. a.fej�t! – v�laszoltam reszket� hangon �s kezemmel magam el� mutattam – Itt van! Ide gurult a…

Vend�gl�t�m k�rd�n n�zett r�m: - Mi gurult el�d? De, h�t nincs ott semmi!

                Lassan eszm�ltem. A leveg�t is egyre k�nnyebben vettem. Szemeim el�l felsz�llt a k�d. A viaskod�, csat�roz� alakok imm�r mozdulatlanul d�szelegtek a festett v�sznon.

Az inas mell�m l�pett. Egyenes der�kkal lehajolt, hogy felvegye az elejtett csomagot. Lassan mozgott. Felegyenesedett, �s kom�tosan ny�jtotta fel�m a d�szes csomagol�s� dobozt. Mikor r�m n�zett, szem�ben k�l�nleges f�ny csillant meg: - Ez megbolondult! – gondolhatta mag�ban, �s sz�j�t fagyos mosolyra h�zta.

B�tortalanul vettem ki kez�b�l a csomagot.

- Igen! Az aj�nd�k! – jutott eszembe – Rem�lem nem t�rt �ssze! 

Kezemben az aj�nd�kkal, lassan, �vatosan k�rben�ztem a szob�ban. Egy hatalmas, nyitott ablakon �t, vid�m napf�ny �radt a szoba belsej�be, megvil�g�tva a festm�nyeket.

L�z�lom

�lmodott! Dermedten fek�dt az �gy�n, mint aki halott. Mozdulatlans�g�t csak l�zasan zih�l� mellkas�nak szaggatott rezd�l�sei t�rt�k meg. �lm�ban messzi f�ld�n j�rt. Hegyek, v�lgyek k�z�tt vitte a l�ba, oldal�n hatalmas kard l�gott. Szinte s�rolta a f�ldet. � volt az, aki a gonosz s�rk�ny ellen indult, hogy kiszabad�tsa sz�ve szerelm�t.

Amint rend�letlen�l haladt el�re az �sv�nyen, egyre nyugtalanabbul mocorgott az �gy�ban.

A szoba s�t�tj�ben a fali�ra el�t�tte az �jf�lt. Ez a hang valahogy bek�szott az �lm�ba, amit�l az �sv�ny, amin j�rt hirtelen megv�ltozott. Mint a mes�ben, h�rom ir�nyban haladt tov�bb.

A v�ndor meg�llt. Egy darabig t�bl�bolt, nem tudta merre menjen tov�bb, hol tal�lja vajon a f�lelmetes ellens�get. Egyszer csak a s�t�t semmib�l k�l�n�s f�nyek ker�ltek a szeme el�. El�sz�r azt gondolta, biztosan csak a f�radts�gt�l k�pr�zik a szeme. Megd�rg�lte szemeit, majd ism�t sz�jjeln�zett, de a f�nyek most is ott lebegtek el�tte, majd lass� mozg�ssal elindultak. Az ifj� k�vette �ket. Az �sv�ny v�g�n�l, azut�n balra kanyarodott, de � �szre sem vette, csak megb�v�lten k�vette a f�nyeket.

Egyre s�r�bb erd�be jutott. A f�nyeket is alig, alig l�tta a f�k lombjainak t�m�r sz�vev�nyein �t. L�bai botladoztak a r�g kid�lt, korhadt fat�rzsekben, kardja hangos cs�r�mp�l�se has�tott az �jszaka csendj�be, egy-egy ilyen botladoz�s ut�n, amint neki ver�d�tt a fat�rzsnek.

A h�rom el�gaz�s ut�n, a harmadik botladoz�s ut�n, h�rom �r�val �jf�l ut�n el�rkezett egy sziklak�poln�hoz, amelynek h�rom ajtaja volt. Az egyikben egy j�l megtermett kutya fek�dt, a m�sikban egy tigris ny�lt el k�nyelmesen, a harmadikban egy �ri�sk�gy� tekergett.

A f�nyek h�rmas csoportba rendez�dtek �s a kapuk �rz�i f�l� lebbentek.

folyt.....